Legyen szó buliról, vagy csak egy napról, amikor a „laza cipőd van rajtad”.

Mindenki külön-külön egy egyéniség,. Vannak visszafogottabb, szerényebb, de ezzel szemben vannak igazi tomboló lelkű emberek is. Ezzel minden rendben, hiszen senki sem lehet olyan, mint a másik, nem lehet mindenki sem hallgatag, sem szabad szájú, hogy nyersen fogalmazzak.

Mégis vannak olyan helyzetek mindannyiunk életében, amikor/ahol egy kicsit másképp viselkedünk. Egyesek szerint olyankor kifordul az ember önmagából, szerintem pedig, éppen akkor mutatja meg igazi arcát.

Hiszen, ha egy kis szerény, aranyos lány, aki szinte soha meg sem szólal, mert nem mer, mert nem bízik magába, fél hogy kinevetik.  Egy buliba, baráti társaságba mégis  elkezd vihogni, röhögni, táncolni, stb, akkor az bizony egyeseknél ki verheti a biztosítékot, annak ellenére, hogy nem kellene. Hiszen, hogyha egy olyan egyén, aki a hétköznapokban nagyon szerényen viselkedik, végre el tudja engedni magát, és ez után jön valaki, aki emiatt ítélkezni kezd felette, ennek hatására még csöndesebbé válik az illető. Hiszen lehet számára épp az volt az a pont, mikor végre meg tudott nyílni mások előtt, mikor végre merte vállalni a vadságát, megmutatni a bulizós énjét. Hogyha ezt valaki leszólja, ismét el fog vesztődni, és minél többször ismétlődik ez meg, annál nehezebben fog bekövetkezni az, hogy ő újra és újra elengedje magát.

De lássuk a dolog másik oldalát, amikor olyas valakiről van szó, aki a hétköznapokban pörög, „vad” életet él és egy olyan szituációba kerül, ahol viszont nagyon is vissza kell, fogja magát. Például belecsöppen egy olyan társaságba, ahol nem használnak trágár kifejezéseket, nem isznak alkoholt, nem dohányoznak, nem is buliznak, csak beszélgetnek, legfeljebb egyet filmeznek és ennyi volt az este. Na, egy ilyen személy szerintem először padlót fog ettől a szituációtól.  

De ennek az egésznek van egy olyan oldala is, hogy, aki pörög, a hét minden napján, néha vágyik egy kis csendre, nyugalomra, békességre, amit itt, a szerény környezetben meg is lel, majd ennek következtében rájön, hogy ez neki mennyire jó, és nem kerülni fogja ezeket a társaságokat, hanem kifejezetten keresni és élvezni. Mert adott esetben, nem biztos, hogy valaki azért beszél trágárul, mert ő ezt szeretné, sokkal inkább baráti köre miatt. Az is lehet, hogy néha zavarja is a züllött életmód. Csak komfort módon viselkedik, ugyanis a legkeményebbnek látszó egyének is lehetnek önértékelési problémáik!

Én azt javaslom, hogy ezt a mondatot „lebegtesse” szeme előtt: „Barátaim előtt is felmerem vállalni magam, nem az ő szabályaik szerint fogok élni, hanem állítok fel magamnak saját szabályokat.”

Tehát, hogyha végre befejezem a görcsös viselkedést, egy olyan új énem jelenik meg, amely sokkal szerethetőbb, nyugodtabb, lazább.